Ezerarcú, érzékeny anyag, milliónyi ízzel, aromával és karakterrel. Csak akkor nyílik meg, ha kellő alázattal, türelemmel és odafigyeléssel fordulunk felé. Ez az érzékenység, ami lenyűgözött. Ez a szilárd, ellentmondást nem tűrő tartás az, ami csiszolt, formált, tanított.

Érzékszervekre ható. Szemre, fülre, orra, ízlelőbimbóinkra és a LÉLEKRE: Teljes valónkat behálózza. Ha hagyjuk....

A csokoládé nyitogat. Régi, édes pillanatokat újraélhetünk, a sebeket begyógyíthatjuk. Elgondolkodtat és változtatásra sarkall. Így lett életállomásaim szintézise.

A csokoládé olyan, mint a szünet a zenében. Megállít. Csak egy pillanatra. Egy apróka falat, amiben illat, hang és íz szabadít fel ezernyi mélyen nyugvó emléket, érzést, fájdalmat, indulatot. Szétolvad a szájban, szétterül a lelkünkben.

Csak egy percre ejt rabul, de az órákra, napokra, hónapokra, évekre ható.

Az érzékek keltette érzelmek, gondolatok kiszabadulnak a roppanós csokoládéburokból, és önálló életre kelnek. Újrafogalmazhatjuk, újraélhetjük és lezárhatjuk őket egy újabb formanyelven. Zenében, táncban, költészetben.

Megtisztulás a kakaóbabban lakozó ezernyi lélek újjászületésével és harmóniájával.

3 éves koromban kötöttem örök szövetséget a csokoládéval. Mindenre képes voltam érte és vagyok is. Kislánykoromban szüleim folyton dugdosták előlem, de kitartóan felkutattam, és azóta is kutatom, csak már nem a tiszta lepedők mögött, hanem könyvekben, boltokban, az interneten és persze a konyhában. A férjem amellett, hogy szintén csokiőrült, kreatív ember is. Rájött, hogyan juthat a legkönnyebben a legtöbb csokihoz: beiratott egy csokoládékészítő tanfolyamra. És az egyik tanfolyam után jött a másik és a harmadik… majd az első, második, harmadik saját csoki! Azóta pedig folyton kóstolok, ízlelek, méghozzá a csokoládé mestereinek köszönhetően egyre különlegesebb ízeket, egyre árnyaltabb módon, engedve, hogy az aromák minden érzőidegemet lázba hozzák, de végül lassan ki is simítsák.

Teremtse meg Ön is az alkalmat a csokoládé élvezetére, és utazzon velem!